Ferenc pápa Laudato si enciklikája

Infinitizmus Fanzisk pápa enciklikájának megvalósítása, feladatunk valódi mértékének megismertetése érdekében. Az enciklikát itt találja.

Idézet az enciklikából

Mi nem vagyunk Isten. A föld előttünk volt, és nekünk adatott. Ez lehetővé teszi számunkra, hogy válaszoljunk a zsidó-keresztény gondolkodással szembeni vádra: azt mondják, hogy mivel a Teremtés könyve arra hív minket, hogy hajtsuk uralmunk alá a földet (vö. Gen 1,28), a természet vad kizsákmányolásának kedvez az ember uralkodó és pusztító ábrázolása. Ez nem a Biblia helyes értelmezése, ahogyan az Egyház érti. Ha igaz, hogy mi, keresztények néha félreértelmeztük a Szentírást, akkor ma határozottan el kell utasítanunk azt a következtetést, hogy az Isten képmására teremtett emberből és a föld uralmának megbízatásából a többi teremtmény feletti abszolút uralomra következtethetünk. Fontos, hogy a bibliai szövegeket összefüggéseikben, megfelelő hermeneutikával olvassuk, és ne feledjük, hogy a szövegek arra hívnak bennünket, hogy műveljük és gondozzuk a világ kertjét (vö. 1Móz 2,15). Míg a művelés művelést, szántást vagy gazdálkodást jelent, addig a gondozás védelmet, felügyeletet, megőrzést, fenntartást, őrzést. Ez az ember és a természet közötti felelősségteljes kölcsönösségi viszonyt feltételezi. Minden közösség elveheti a földből, amire a túléléshez szüksége van, de kötelessége is, hogy megvédje azt, és biztosítsa termékenységének fennmaradását a jövő nemzedékek számára. Hiszen az Úré a föld (Zsolt 24,1), végső soron az övé a föld és minden, ami rajta él (Dtn 10,14). Éppen ezért Isten elutasítja az abszolút tulajdonjogra való igényt: A földet nem szabad véglegesen eladni, mert a föld az enyém, és ti csak jövevények és félpolgárok vagytok nálam (3Móz 25,23).

Az infinitizmus értelmezése

Ez az őrzés, a védelem, a felügyelet, a megőrzés, az őrzés sokkal félelmetesebb feladat, mint amire az emberiség valaha is vállalkozott. Ennek a feladatnak az óriási méreteit először a Egy civilizáció szintjei című könyvben, a 399. oldaltól kezdődően a "Számítási hiba" című könyvben írták le.

Lehetünk egy olyan civilizáció részei, amely képes felnőni ezekből a félelmetes feladatokból, vagy rendkívül rövidlátó szuperindividualisták, akik fiatal kutyaként élnek a nappal, és hagyják, hogy Isten legyen egy kedves ember.